A gazdasági válság különös aktualitást ad az amerikai püspökök által megfogalmazott gazdasági irányelveknek és a hozzájuk kapcsolódó kérdéseknek, amelyek érdekes beszélgetések alapjául szolgálhatnak.

Az alapelveket a Katolikus Egyház Katekizmusa, pápai enciklikák és amerikai püspökkari megnyilatkozások alapján állította össze több mint tíz éve az Amerikai Egyesült Államok katolikus püspöki konferenciája.

A püspökök ma is arra biztatják a katolikusokat, hogy e gazdasági alapelveket tegyék gondolkodásuk, ítéletalkotásuk és cselekvésük iránymutatóivá. E célból honlapjukon a jelen helyzetre vonatkozó kérdésekkel egészítették ki a katolikus tanítás alapján korábban megfogalmazott, de változatlanul időszerű irányelveket.

1. A gazdaság van az emberért, nem az ember a gazdaságért.

Hazánkban melyik igaz inkább: „a gazdaság van az emberért" vagy „az ember van a gazdaságért"? Miért? Melyik helyzetben kap több tiszteletet Istentől kapott emberi méltóságunk?

2. Az egész gazdasági életet erkölcsi elveknek kell meghatározniuk. A gazdasági döntéseket és rendelkezéseket aszerint kell megítélni, mennyire védik vagy csorbítják az emberi személy méltóságát, mennyire támogatják a családot és mennyire szolgálják a közjót.

Milyen lenne az a világ, amelyben elismerik a minden emberre vonatkozó közjót? Mit tehetünk a közjóért a mai nehéz időkben?

3. Bármely gazdaság alapvető erkölcsi mércéje a szegények és a kiszolgáltatottak helyzete.

Környezetünkben kik a szegények és a kiszolgáltatottak? Kik Istennek azok a gyermekei, akiket a legkeményebben sújtanak a gazdasági nehézségek? Hol vannak ezek az emberek a te környezetedben?

4. Minden embernek joga van az élethez és az alapvető létszükségletekhez, mint például táplálék, ruha, lakás, tanulás, egészségügyi ellátás, biztonságos környezet, anyagi biztonság.

A gazdasági válság miatt sokan választani kényszerülnek az alapvető létszükségletek (táplálék, lakhatás, egészségügyi ellátás) között. Hogyan tudsz – és hogyan tud a társadalom egésze – segíteni azokon, akiknek az alapvető jogai csorbulnak?

5. Minden embernek joga van a gazdasági kezdeményezéshez, az eredményes munkához, a méltányos fizetéshez és juttatásokhoz, a méltó munkakörülményekhez, valamint szervezet vagy más egyesület alapításához, illetve ahhoz történő csatlakozáshoz.

Miért emberi jog a munka? Idézd fel néhány olyan ember arcát, aki a jelenlegi válság során elvesztette az állását! Hogyan lehet méltóságukban megerősíteni a munkanélkülieket?

6. Minden embernek képességei szerint feladata, hogy dolgozzék; felelőssége, hogy gondoskodjék családja szükségleteiről; és kötelessége, hogy tágabb környezetéért is tegyen.

Hogyan rombolják a családokat a gazdasági nehézségek? Hogyan segíthetünk a családoknak a mai gazdasági válság idején?

7. A gazdasági életben a szabadpiacoknak megvannak a nyilvánvaló előnyei és korlátai; a kormány alapvető felelősséggel bír, ugyanakkor korlátozott is; az önkéntes csoportok pótolhatatlan szerepet játszanak, de sem a piac megfelelő működését, sem az igazságos állami politikát nem helyettesítik.

Az egyénnek, a közösségnek, a vallási szervezeteknek, a piacnak és a kormánynak egyaránt szerepe van abban, hogy mindenki hozzájusson ahhoz, amire szüksége van. Mindegyik felelősséggel teljesíti e feladatát?

8. A társadalomnak erkölcsi kötelessége, hogy – ha szükséges, kormányintézkedés által – lehetőséget teremtsen, kielégítse az alapvető emberi szükségleteket és biztosítsa az igazságosságot a gazdasági életben.

Mit tehetünk azért, hogy a mai gazdasági válságban vezetőink lépései mindenki javát szolgálják, beleértve a családokat, a munkásokat és a legkiszolgáltatottabbakat is?

9. A munkások, a tulajdonosok, a vezetők, a részvényesek és a fogyasztók a gazdasági élet erkölcsi szereplői. Döntéseinkkel, kezdeményezéseinkkel, kreativitásunkkal, befektetéseinkkel növeljük vagy csökkentjük a gazdasági lehetőségeket, gazdagítjuk vagy szegényebbé tesszük a közösségi életet, erősítjük vagy gyengítjük a társadalmi igazságosságot.

Milyen erkölcsi feladat hárul a munkásokra, a tulajdonosokra, a vezetőkre, a részvényesekre és a fogyasztókra abban, hogy biztosítsák a gazdaság egészségét és jólétét? Hogyan ébreszthetjük rá őket erkölcsi felelősségükre?

10. A globális gazdaságnak erkölcsi dimenziói és emberi következményei vannak. A befektetésekre, kereskedésre, segélyezésre, fejlesztésre vonatkozó döntéseknek védeniük kell az emberi életet és az emberi jogokat, elsősorban a legelesettebbekét, akárhol élnek ezen a földön.

Hogyan hat a világ más országaiban élőkre az, ami hazánkban történik? Mit tehetünk azért, hogy a hazánk által tett lépések a legrászorultabbak javát szolgálják határainkon belül és kívül?

II. János Pál pápa Centesimus annus kezdetű enciklikájában azt írja, hogy a katolikus hagyomány „munkán, vállalkozáson és együttműködésen alapuló társadalmat" kíván, ami „nem mond ellent a piacnak, de igényli, hogy az állam megfelelőképpen szabályozza az egész társadalom alapvető szükségleteinek kielégítését." Az egész társadalmi életnek el kell ismernie, hogy mindannyian Isten gyermekei és az emberiség egyetlen családjának tagjai vagyunk, és az a feladatunk, hogy elsősorban azokért tegyünk, akik „a legkisebbek közülünk".

Magyar Kurír